Nagy csend állt be. Bori arcán a megrettentség tiszta színe tükröződött. Szülei pedig megijedtek, s ettől szólni se bírtak. Borbála csendes lány, s nem szokott csak így sikítani! Ugyanis pár pillanattal az előbb olyan vékony hang szűrődött ki a torkán, ami őt is meglepte. De olyan energiával, hogy csak zengett... 

 A csöndet végül Bori törte meg, nagy levegővételek közepette! 

 - Mégis mit jelentsen ez? Nem értem. Ha jobban belegondolok nem is akarom...Anya, ugye ezt most nem úgy értitek, hogy iskolát fogok váltani, mert nekem úgy tűnt. Tudom, hogy ez lehetetlen, de meg kell kérdeznem! Ugye nem igaz?  - nézett fel Bori bizonytalanul. Hol anyukájára nézett, hol a vakvilágba bambuló apjára, akitől semmi jót nem várt. 

 - Nos... Nem lehetetlen amit gondolsz, mert nem az... Ami azt illeti teljesen rendben van, hogy hiányozni fognak a barátaid, de ott rengeteg újat szerezhetsz! És... sokat tanulsz...  -dadogta. -Többet, mint itt. Neked is jó lesz.  - mondta,de most úgy tűnt, ebben ő se biztos.

 - Jaj! Kérlek! Mindig mondjátok, hogy  nem tanulok, hogy romlik az eredményem, miért? Nem romlik, mindig mindent megcsinálok, hiányzásnál bepótolom, az osztály éltanulója vagytok! Nem veszitek ezt észre? Mindig csak aláztok, nem tudom tényleg, hogy tudnék nektek megfelelni! 

 - Borbála! Tudod, hogy mi mindig a legjobbat akarjuk neked! Én biztos vagyok benne, hogy ez a változás is pozitív lesz rád! Ha pedig most nagyon nem akarsz erről beszélni, kérlek fáradj a szobádba és készítsd el a házi feladatodat holnapra! Ha kipuffogtad magad este beszélhetünk! 

 - Nem értem! És még ti vagytok felháborodva, és még ti kéritek ki magatoknak! Elképesztő! El se tudom hinni - mondta végszónak Bori, azzal felpattogott az emeletre, és eltűnt a lépcsőfordulóban! 

  - Szerinted rossz döntés volt? - kérdezte bátortalanul a nő a férjét.

 - Nem vagyok benne biztos, hogy valamikor is örülni fog egy bentlakásos iskolának, hát még egy olyannak, mint a Gwendoline képző.  - hajtotta le szomorúan a fejét. 

                                ---------------------------------------------

  - Ez komoly? Ne hülyéskedj! A szüleid komolyan áttesznek egy másik suliba, amikor itt laksz klt méterre, s nem kell átszaladnod semmi fajta úttesten sem! Miért? 

Borinak, miután megtudta, hogy ez az április az utolsó áprilisa ezen a helyen sírhatnékja támadt, s azonnal SMS-t írt a legmegbízhatóbb osztálytársának, hogy S.O.S. van, s holnap fél órával előbb jöjjön a suli elé, mert valakinek ki kellett, hogy öntse a lelkét. 

 - De Emma, ez halál komoly.  - Szipogta, s belefújt egy zsebkendőbe, hogy ne maradjon el  hatás sem.  - Tegnap este a vacsoránál. Anya előtte egy barátnőjével beszélgetett, aki felől vagy évek óta nem hallott, s mint kiderült ez az a nő az igazgatója, annak az iskolának, ahova engem most be akarnak rakni. Egy bentlakásosba, egy koleszbe! Egy LÁNYNEVELŐ INTÉZETBE! 

Emma csak a feját rázta, jelezve, hogy ezzel nem tud mit kezdeni. Ezért inkább felajánlotta, hogy lassan menjenek fel a terembe.