A két hölgynek ezek után, hogy megszerezték a kulcsokat, kicsit megnyugodott a lelkük, s nyugodtan hajtották álomra fejüket. A pihenés viszont nem tartott soká. Rögtön ébredés után az iskolába mentek, hogy feltérképezzék, milyen helyreállítási munkákra lesz szükség, hogy az iskolát megnyithassák. Mire ezzel készen lettek, már tudták is, hogy egy nyár elég lesz a legfontosabbakra. Ez alatt a festésre és az ablakok kicserélésére gondoltak. Biztosak voltak ugyanis abban, hogy a festés, ( az ő kezük alatt minden bizonnyal) nem tarthat tovább másfél hétnél. Az ablakokat pedig egy hónap alatt ki lehet cserélni és szigetelni sem lesz nehéz. Egyedül azt nem tudták biztosra állítani, hogy a bútorok - amiket a termekbe, és lakórészekbe rendeltek - a tervezett időben megérkezik. Ettől függetlenül úgy érezték semmi nem akadályozhatja meg, hogy Szeptember elsején megkezdődjön a tanítás. Ez már biztos volt. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy a szóbeszéd mellett internetes hirdetésben is közlik, hogy az iskola újra megnyitja kapuit! Annak pedig, aki eddig nem ismerte az iskolát, az oldalon keresztül megismerheti.
Ez egyenlőre még csak a fejükben játszódott le, de rögtön neki is láttak, hogy mihamarabb megvalósuljon. Az irodájukat már be is rendezték, úgyhogy a munka kezdetét vehette. Az iskola internetes oldala kezdetlegesen már másnapra elkészült, egy informatikus segítségével. Mi után Gizella megtanulta azt szerkeszteni, s frissíteni a nap további részében azzal volt elfoglalva. Estére már sikerült igencsak stílusosra elkészíteni, úgy, hogy az oldalról sütött az elegancia. Elegánsan formázott betűk, szavak, mondatok. Jól megszerkesztett szöveg. Gizella, ha valamibe belefogott, azt irigylésre méltó alapossággal végezte. Ehhez hozzá tartozott a weboldal szerkesztése is, ami annyira megtetszett neki, hogy rögtön megbeszélte nővérével, ezeket a fajta munkákat ő fogja, innentől kezdve végezni. Az igazság az, hogy ebbe a másik bele is ment, sőt. Meglepődött, azon, hogy húga ennyire beleszeretett a számítógépes munkákba, majd némi fejcsóválás után ráhagyta.
Nem döntött rosszul, ugyanis az iskola honlapja az estére már el is készült, s igazán nívósra sikeredett. Ezt persze úgy, hogy neki ezzel egyáltalán nem kellett foglalkoznia! Nem nagyon volt oda a számítástechnika világához, ettől függetlenül nyájasan dicsérte húgát, aki nagyon büszke volt arra, amit létrehozott.
Mi után vége lett a beszélgetésnek a festőkkel, s azok távoztak Gizella fáradtan rogyott le az irodában lévő karosszékbe, s nagyot sóhajtott. Katalin is éppen, hogy letelepedett volna, amikor telefoncsörgésre lett figyelmes. A telefont, amit egy antikváriumból sikerült elhozni, még csak pár órája kötötték be, ezért éppen olyan meglepetéssel néztek a hang irányába, mintha legalábbis békahangon szólalt volna meg. Katalin felállt és átsétált a telefon asztalhoz. Mi után felvette a telefont, egyszerre meglepődött, és megörült!
Gyorsan intett a fotel felé, s már vissza is fordult, s kedves hangon szólt bele a készülékbe:
- Anita! Nem is tudom mikor hallottam utoljára felőled! - kezdte, de mikor meghallotta, hogy a másik fél nem túl boldogan szól, gyorsan megkérdezte: - Mi újság?
- Köszönöm, Katikám! - válaszolt egy fáradt hang a vonal másik feléről - Ami azt illeti itt nektek kellene választ adni! Éppen most mentem fel az egyik híroldalra, amin hallom, hogy a Gwendoline megnyílik. Természetesen rögtön elolvastam a cikket, s nem hittem a szememnek. Komolyan gondoljátok, hogy eltudtok igazgatni egy iskolát!?
Erre nevetés volt a válasz, s egy gyors kijelentés, mi szerint: Semmi sem lehetetlen. Ez valóban igaz, ugyanis ezt a két vénlányt semmi sem tudta visszatartani attól, hogy bármit is elérjenek, amit akarnak. Kivéve persze a korai férjhez menetelt. Ám, de úgy tűnik az ő esetükben Jobb későn, mint soha!
- Ami engem illet drága Anitám, semmit nem látok abban, hogy oly nehéz lenne egy-két lányt felnevelni. Sőt, amint látom a mai korosztályra roppant ráfér némi illemtan, mert amit én nap, mint nap tapasztalok, ott semmi ilyesmi nem figyelhető meg. Az egészségünkért pedig ne aggódj, Anita! Biztos vagyok benne, hogy ennyi még nekünk se árt! Gizella még fiatalabb, s erős, és én se vagyok még annyira - mondhatni - öreg, hogy néhány bakfis kifogjon rajtam! - Ez után egy rövid hallgatás következett, majd gyorsan más tárgyra tért. - Na de most mesélj magatokról! Hogy vagytok? Na és hogy van Borbála? Hány éves is most? - zúdultak a kérdések, de mindegyikre kielégítő választ kapott! Kivéve, amikor az is kitudódott, hogy Borbála már tizennegyedik évében jár, s az, hogy mennyire kezd elkanászodni! Édesanyja azt is bevallotta, hogy az igazgató már többször kereste őt telefonon, a lány csínytevései miatt. Igaz, a jegyei egyáltalán nem romlanak, sőt kiválóak, de ebben az iskolában ezt se nehéz elérni.
Katalin türelmesen hallgatta végig barátnéja beszámolóját, majd nagy hallgatás és gondolkodás után újabb téma került szóba, s a végén, egy óra múlva, már nevetve, s elégedettként tették le a kagylót!
