A nap lemenő sugarai lassanként kezdtek eltűnni a látóhatáron, s az utcákon lámpák gyúltak.
A főutcák lassanként kihaltak, hiszen a másnap a hétfőé volt,a hétvégének ezennel vége. A levegő is lehűlt így a hazafelé menetelők kabátot húztak. Budapest népesebb utcái eképpen üresedtek el. Egyedül a kávéházak, szórakozóhelyek maradtak hangosak, illetve néha nap azok az irodák, ahol a kedves ügyfeleket nem lehett megkérni, hogy jöjjenek vissza másnap egyéb furfaragi okokból.
A ma esti két kuncsaft a neves Palla Katalin és Palla Gizella voltak, akik semmiképpen nem hagyták volna eltántorítani magukat attól a nemes céltól, amit - biztosak voltak benne - még ma elkezdik a megvalósítását.
Az ingatlaniroda ügyfélfogadó részlegében már csak ennél az asztalnál égett a lámpa, s körülötte hatalmas volt a nyüzsgés. A fiatalabbik nő, Gizella semmiképpen se hagyta, hogy őket bármiképpen is visszatarthassák, s hamar rájöttek a dolgozók is, hogy itt Ő irányít.
- Nos. Ahogy az előbb az úrtól hallották az épület a mi tulajdonunkban van. Maguk haza is küldték őt, mi szerint ezt már tudják maguk is intézni. Akkor mi itt a gond, uraim?
A nő olyan határozottsággal beszélt, hogy a fiatal urak, akik az asztal másik oldalán ültek, tudták, hogy jobb nem feszegetni a húrokat. Igyekeztek is mindent a kegyeibe tenni, de hamar kiderült, hogy amennyire határozott, olyan okos is. Lehetetlen lett volna félre vezetni.
- Ravasz egy nő maga, asszonyom. - morogta maga elé az egyik, majd oda nyújtott neki egy papírt. - Ez itt a határozat, amire maga gondol. Bizonyítja, hogy átvették az ingatlant. Mindkettőjüknek itt kell, egymás alatt aláírnia.- Majd a papír legaljára mutatott.
A két nő tollat vett a kezébe, s egymás után alá is írták az elismervényt.
Ekkor az úr átadott nekik hat darab kulcsot, s halkn hozzá tette:
- Gondolom nem kell megmutatnom melyik nyitja a bejárati kaput. Nyilván... maguk is jól tudják azt. Üdvözletem!
Azzal mi után látta eltűnni az ajtóban a két asszonyt felállt, ránézett az órára, s lekapcsolta a villanyt.
